A fej tartalmazza az elektronikát, ezen van a fényt adó villanócső és egy beállítólámpa is. Ezt modellfénynek is nevezzük, angolul modeling light. Ez lehet jódhalogén vagy LED lámpa.
A legtöbb ilyen vaku elektromos hálózatról működik. Vannak akkumulátoros, mobil változatok is. A fény erősségét lehet szabályozni. A vakunak van egy maximális fénye, ezt szokták megadni, mint teljesítményt. A szabályzás úgy történik, hogy a teljes fényt kisebbre vesszük.
A stúdióvakuk hálózati áramfelvétele lökésszerű. Alaphelyzetben csak a modellfény fogyasztja az áramot. A villantás utáni 1-2 másodpercig töltődik a kondenzátor. Ilyenkor viszonylag nagy áramerősséget igényel. Ennek mértéke a fényteljesítménytől és a töltés időtartamától függ. A lassabban töltődő eszközök kevésbé terhelik a hálózatot. Több vakufejnél a terhelés összeadódik. Ezért szükséges, hogy a műterem elektromos hálózatához megfelelő biztosíték legyen.
Fényerősség
Milyen erős vakukra van szükség? Itt fokozottan érvényes, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A világítás kialakítása és a fényformálók fontosabbak, mint a fények intenzitása.
A stúdióvakuk fényének erősségét wattsszekundumban (Ws) szokták megadni. Mekkora fényre van szükség? Általános célokra, kis helyiségben, bőven elegendő a 200-300 Ws. Nagyobb helyiségben, többféle fényformálóval megfelelőbb a 400 Ws. Az 500 Ws teljesítmény már jelentős tartalékot is ad. Ennél erősebb fényre főként nagy terek bevilágításához van szükség. A kisebb teljesítmény előnye a kisebb tömeg és áramfelvétel. Ez utóbbi akkor lehet hasznos, ha idegen helyen is használjuk a vakut.
A fény erősségének beállításához csökkenteni lehet a teljes fényt. Általában felezni, vagy negyedelni. Vannak készülékek, amelyeknél akár 1/128-ad fény is beállítható. Ez már 7 fényérték különbség. A gyakorlatban általában elegendő az 5 fokozatnyi átfogás. A fény beállítása a villanás erősségét jelenti. Általában e mellett a modellfény erősségét is szabályozhatjuk. Ez akkor hasznos, ha látni is akarjuk, hogy milyenek lesznek a fények arányai a témán. Ez csak tájékoztató jellegű. A fények pontos arányát fényméréssel lehet meghatározni. Legtöbb vakunál arra is van mód, hogy a modellfényt teljesen kikapcsoljuk. Vannak olyan helyzetek, amikor ez hasznos.
A vaku hasznos fényének erőssége a fényformálótól is függ. A legjobb fénykihasználást a közvetlen világításnál kapjuk. A szokásos fényformálók közül a szoftboxnak jó a hasznosítása. Ez a felület előtti témarészletre vonatkozik. Másfelé viszonylag kevés fény jut. Ez a mérettől is függ. A kisebbek több fényt adnak, a nagyobbak kevesebbet. A visszaverő ernyők legalább egy fényértékkel kevesebb fényt adnak azonos felületre, mint egy szoftbox. Igaz, hogy a reflexernyő viszonylag széles szögben szórja a fényt. A különböző szűkítők, tubusok szintén sok fényt visszafognak.
A magasabb kategóriás vakuk vezeték nélkül nemcsak elvillanthatóak, de szabályozhatóak is. Ennek eszköze vagy egy kézi vakuvezérlő vagy egy USB eszköz. Ez utóbbi összekapcsolja a számítógépet a vakuval. Ezen keresztül a megfelelő programmal több vakufej is beállítható.
Szinkron
Fontos, hogy a vaku akkor villanjon, amikor a fényképező zárszerkezete nyitva van. Ezért a zár nyitását és a vaku villanását szinkronizálni kell. Ez megoldható szinkronzsinórral vagy rádiós távkioldóval. Szinkronzsinórt általában adnak a műtermi vakukhoz. Ez biztonsági tartalékként akkor is hasznos, ha egyébként vezeték nélküli megoldást használunk.
Azt figyelembe kell venni, hogy nem mindegyik fényképezőgép rendelkezik szinkronzsinór csatlakozóval. Ilyenkor egy átalakító adapterrel oldhatjuk meg a dolgot. Ez egy olyan kis kocka, amit be lehet tenni a szabványos vakupapucsba, és ebbe lehet bedugni a szinkronzsinórt.
A profi és kényelmes megoldás a rádiós vakukioldó. Ezt általában külön tartozékként lehet megvenni a vakuhoz. A fényképezőn elhelyezhető az adó, a vakufej pedig tartalmazza a vevőt. Ezzel nagyobb távolságból is biztonságosan elvillantható a vaku.
Fényformálók
A fény jellege, esztétikai hatása a fényformálóktól függ. Ezek olyan eszközök, amiket a fény útjába helyezünk a vakufejre. Ezek nemcsak a stúdióvkuhoz léteznek. Hasonló előtétek a rendszervakuhoz és a lámpákhoz is használhatóak.
A leggyakoribb fényformálókat és hatásukat a következő (videós) leckében tekintjük át.
Derítőlapok
A vakukon kívül hasznos kiegészítő eszközök a derítőlapok. Ezeket úgy szoktuk elhelyezni, hogy visszaverjék a vaku fényét a téma árnyékos oldalára. Ez a művelet a derítés. Legtöbb esetben egy ilyen lap helyettesít egy újabb fényforrást. A derítőlaphoz szükséges egy állvány is, amin elhelyezzük. Ezen legjobb egy megfelelő csipesszel rögzíteni.
A derítőfelületek funkciója, hogy visszaverjék az elsődleges fényforrás fényét a motívum árnyékos részeire. Ezeket másodlagos fényforrásoknak is hívjuk. Önmaguk nem bocsátanak ki fényt, de a fotótéma szempontjából mégis fényforrásként viselkednek. Alaphelyzetben háromféle derítőfelületet szoktunk használni. Ezek fehér, ezüst és arany felületűek. A fehér lágy karakterű, de viszonylag kevés fényt ver vissza. Az ezüst fényvisszaverése erősebb, de némileg keményebb fénykaraktert hoz létre. Az arany felület erős fényvisszaverésű, és a fény színét is sárgásra változtatja. Ez portré-, vagy divatfotónál előnyös lehet. Sokan kedvelik az úgynevezett naparany derítőlapot. Ez kombinálja az ezüst és arany felületet, így meleg fényhatása van, de nem annyira sárga, mint a teljesen aranynak.
Fehér derítőt házilag is készíthetünk kartonból vagy más fehér felületből. Érdemes azonban beszerezni valamelyik „öt az egyben” rendszerű gyári derítőlapot. Ezek praktikusak, sokoldalúak, könnyen szállíthatóak és többféle méretben, kedvező áron kaphatóak. Az ilyen eszközöknek négyféle felülete van. Fehér, ezüst, arany (vagy naparany) és fekete. Ezen kívül a külső rész eltávolításával egy fényáteresztő, diffúz felületet is használhatunk. A fekete felület nem fényvisszaverő, hanem ellenkezőleg, fényelnyelő. Ezt a kontrasztos világítások előállításánál, az árnyékos részekre jutó spontán fények árnyékolására szoktuk használni. Olyan méretű derítőlapot kell választani, amilyenre szükségünk van, a nagyobb nem praktikus. Portrékészítéshez ideálisak a 70-80 cm átmérőjű, kör alakú derítők. Egész alakos fotóhoz a nagyobb, ovális alakúak.
Melyek a leggyakrabban használt fényformálók a műteremben? Reflektor, beautydish, ernyő, szoftbox, fényszűkítő, derítőlapok. Mikor használjuk ezeket, és milyen fényt adnak?