Stúdió – Rendszervakuk használata

Műtermi vakustúdiót a fényképezőgépekhez készített kisvakukból, más néven a rendszervakukból is kialakíthatunk. Ez nagyon sokféle lehet. Készíthetünk olcsó, egyszerű összeállítást, és felépíthetünk összetett, professzionális jellegű stúdiót. Ez főként attól függ, hogy mire szeretnénk használni a felszerelést, de természetesen pénztárca kérdése is. Itt bemutatom azokat az alapvető kiegészítőket, amelyek a rendszervakuk stúdiós használatához szükségesek.

Villanók
Természetesen itt is a fényforrások jelentik az összeállítás alapját. Előnyös, ha ezek rendszervakuk, azaz szinkronizálás és vezérlés szempontjából együttműködnek a fényképezőgéppel. De ez nem feltétlenül lényeges. Sok esetben a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb megoldás a villanók manuális üzemmódja. Ebben az esetben a villanás fényének erősségét kézzel állítjuk be. A munka közben ezt semmi nem befolyásolja, nem változtatja meg. A manuális üzemmódhoz nem szükséges rendszervaku. Sokszor, régebbi típusú villanók is megfelelnek ehhez. A lényeg, hogy lehessen szabályozni kézzel a teljesítményt. Az ilyen készülékek a használt eszközök piacán nagyon olcsón beszerezhetők.
Fontosabb szempont a villanó teljesítménye, azaz a kulcsszáma. Itt ismét az a fő kérdés, hogy mire használjuk a felszerelést. Közelre, tárgyak fotózásához megfelel a kisebb teljesítmény, portrézáshoz, már nagyobb fényerő szükséges. Nagyobb távolságból, vagy szabadban, a meglévő fény mellé erős vakuk kellenek. Az a tapasztalatom, hogy a 40-46 kulcsszám mindenképpen indokolt. Erősnek itt a 60-as értéket tekinthetjük.

Vaku rádió kioldóval

Szinkronizálás
Az első gyakorlati kérdés, hogy miképpen szinkronizáljuk a villanót. Ha a gépünkhöz való rendszervakunk van, akkor külön segédeszköz nélkül is megoldott a szinkron. Az eszközökbe épített szinkronizálási lehetőség legtöbbször infravörös fényimpulzust használ. Ehhez általában az szükséges, hogy a vakun  lévő érzékelő a fényképezőgép felé forduljon, és akadálytalan legyen a rálátás. Hatótávolsága nagyjából 8-10 méter. Kint a szabadban, erős fényben, vagy nagyobb távolságra ez a módszer nem mindig működik megbízhatóan. Egyes fényképezőkben rádiós vakukioldó, vezérlő van.

Ha az a célunk, hogy minden helyzetben, nagyobb, 25-30 méter távolságból is megbízhatóan el tudjuk villantani a vakut, akkor inkább rádiós távkioldót használjunk. Ez mindig egy adóból és egy vagy több vevő egységből áll. Az adót be lehet csúsztatni a gép vakupapucsába, vagy szinkronzsinórral össze lehet kötni a géppel. A vevőegységen el lehet helyezni a villanót. Ez az eszköz az exponálással szinkronban elvillantja a vakut. A fényenergia TTL vezérléséről csak a drágább változatok gondoskodnak. Ezt azonban most figyelmen kívül hagyjuk, mert ebben az írásban az egyszerűbb, olcsóbb megoldásokkal foglalkozunk. A vevőegységet általában úgy alakítják ki, hogy az alsó része vakupapucsba is becsúsztatható, de állványmenet is van rajta. Így ezt el lehet helyezni különböző kialakítású állványfejeken is.
Vannak olyan rádiós kioldó készletek, amelyekben az egy adóegység mellett két vagy több vevő is van. Ha több villanóval dolgozunk, akkor ilyenre van szükségünk. (Itt említem meg, hogy léteznek rendszervakuk beépített rádióvevővel is.)

Az alapeszközök
Minden stúdióvilágítás lényege, hogy a fényforrást a géptől függetlenül, szabadon, akárhová el lehessen helyezni. Ezért a lámpa-, vagy vakuállvány alaptartozék. Ez lehet viszonylag kicsi, könnyű. A megvásárlásánál csak arra kell figyelni, hogy megfelelő magasságúra ki lehessen húzni. Az állványt egy állványfejjel is ki kell egészíteni. Ez egy olyan mechanikus eszköz, amelyen el lehet helyezni a villanót. Az állványfej billenthető, így a vakut be lehet állítani különböző helyzetekbe. Lehetőség szerint olyan állványfejet válasszunk, amelyre a derítőernyő is rögzíthető. Erre egy luk szolgál, amibe az ernyő nyelét be lehet dugni és rögzíteni. Ezek után már csak megfelelő ernyőt kell választanunk.

Modellfény helyett
A rendszervakukból vagy hasonló kisvakukból álló kicsi és könnyű világítási felszerelésnek csak egy tényleges hátránya van a műtermi vakustúdiókhoz képest. Nem rendelkezik beállítófénnyel, azaz modellfénnyel. Így a villantás előtt nem látni, hogyan esnek az árnyékok, visszacsillan-e a fény a szemüvegen vagy más fényes tárgyon. Beállítófény híján próbafelvétellel tudjuk ellenőrizni a képet. Így egy elhelyezési vagy beállítási igazítással gyorsan korrigálhatók az ilyen hibák. A másik lehetőség, hogy egy erős fényű zseblámpával segítjük ki magunkat. Ha ezzel a kisvaku mellől a témára vagy a fényformálóra világítunk, akkor megfigyelhető az esetleges visszacsillanás. Ennél az eljárásnál a kisvaku mellől
kell világítani, de a fényképezőgépből kell nézni a hatást. Egyes rendszervakuk rendelkeznek modellfény funkcióval. Ez
egy rövid, kis energiájú villanássorozatot jelent. Kis gyakorlattal ezt is lehet beállítófényként használni.

Derítőernyők
Minthogy ezzel a kisméretű és nem túl erős fényforrással viszonylag közelről (1-1,5 méter) világítunk, általában nem szükséges nagy méretű ernyő. Persze aki lágyabb fényt szeretne, az használhat nagyobb stúdióernyőket is. Ideálisak a 80-100 cm átmérőjű változatok. Választhatunk ezüst, arany, fehér visszaverő vagy áteresztő ernyőt is. Ezeknek más jellegű a fényük, ezért az ernyő kiválasztása ízlés kérdése.

Az ezüst vagy arany felületek viszonylag kemény, karakteres fényt adnak, a fehér lágyabbat, az áteresztő pedig még lágyabbat. Ha pénztárcánk megengedi, többféle ernyőt is beszerezhetünk. Ezzel tudjuk variálni a fények jellegét.

Szoftbox rendszervakuhoz
A rendszervakus házistúdiót szoftboxal is kiegészíthetjük. Ezeknek több előnyük van az ernyőkhöz képest. Egyrészt szép, lágy fényt adnak. Másrészt a fényes felületeken a visszacsillanások négyzet alakúak. Ez természetesebb hatású, mint az esernyőnél. A kisebb változatok tárgyfotóhoz, a nagyobbak portréhoz is megfelelőek. Lehet olyan vakufejet is venni, amin szabványos Bowens bajonett van. Erre elméletileg bármilyen stúdióvakus fényformáló elhelyezhető. A gyakorlatban azonban ezek közül inkább a kisebbek használhatóak.

Egy szoftboxal és egy derítőlappal egyszerű, de jól használható tárgyfotó összeállítás alakítható ki. Ha erősebb derítésre van szükség, akkor a derítőlap helyett lehet egy második vakut használni, mondjuk áteresztő ernyővel. Ha keményebb jellegű fényt akarunk, akkor a főfény lehet egy reflexernyő, a derítés pedig egy szoftbox.

Egyvillanós összeállítás

A legolcsóbbnak tekinthető, egy villanós házistúdió tehát a villanón kívül a következőből áll:
lámpaállvány 2 db
állványfej 1 db
rádiós kioldó szett 1 db
reflexernyő 1db
derítőlap 1 db
csipesz 1 db

Kétvillanós stúdió
Lényegesen komolyabbá tehetjük minisúdiónkat egy második vakuval. Ez is lehet egy viszonylag egyszerű készülék, lényeg, hogy lehessen manuális üzemmódban használni, és a teljesítményét lehessen szabályozni. Állvány és állványfej valamint fényformáló (ernyő) ehhez is szükséges.

Két kis villanó fényformálókkal és egy derítőlappal már nagyon sok, és szép világítási variációra ad lehetőséget. Ez így már egy olyan összeállítás, amit profik is gyakran használnak a műtermen kívüli munkáknál. Ezzel egyrészt megszabadulunk a nehéz és nagyméretű műtermi vakuberendezés cipelésétől, másrészt nem vagyunk a helyszínen a villamos hálózatra szorulva.