A tárgyfotózás alapjai 1.

A professzionális tárgyfotózásnak, mint minden szakterületnek megvannak az elfogadott szabályai. Az ilyen képek célja a tárgy formájának, anyagának, felületének valósághű megjelenítése, visszaadása. Ennek figyelembe vételével fogalmazhatók meg a munka szempontjai.
A tárgyfotózás alapvető szakmai követelményei:
– a forma pontos visszaadása
– a felületek anyagszerűsége
– színhűség

A forma visszaadása
A tárgy formájának visszaadásához két dolgot kell megoldanunk. Az egyik a geometriailag korrekt, torzításmentes optikai leképzés. A másik az ideális nézőpont megválasztása. Az optikai leképzés alapvetően az objektív feladata. Ezért erre a célra csak a jó minőségű, torzításmentes lencserendszerek jöhetnek szóba. A kimondottan tárgyfotóhoz konstruált (műszaki) objektíveken kívül elsősorban a jó minőségű makro objektívek alkalmasak erre a célra. A magas élességi, leképzési követelménynek főként a fix gyújtótávolságú (nem zoom) objektívek felelnek meg.

Tárgyak fényképezéséhez jellemzően hosszú gyújtótávolságú objektíveket használunk. A portréfotózáshoz hasonlóan itt is az úgynevezett közepes telék az ideálisak. Ez a gyakorlatban 80-120 mm (ekvivalens) gyújtótávolságot jelent. Így olyan távolságból tudunk dolgozni, ahonnan már kicsi a perspektivikus torzulás.

A távlati torzulás teljes kiküszöbölése nem minden esetben fontos. Ha a feladat ezt mégis megköveteli, akkor valamilyen módon korrigálni kell a távolodó vonalak látszólagos összetartását.

A legjobb ehhez az elcsúsztatható PC (perspective correction) objektív használata. Ez tökéletes megoldás, de meglehetősen költséges.

A távolodó párhuzamosok látszólagos összetartása utólag egy fotóeditáló programmal is megszüntethető. Itt azonban vigyázni kell, mert ettől megváltozhatnak a tárgy képének oldalarányai.

Nézőpont
Ha egy tárgyról csak egy fénykép készítésére vagy publikálására van lehetőségünk, olyan nézőpontot kell választanunk, ahonnan a lehető legtöbb információt kapjuk a tárgyról. Mindenképpen látszódniuk kell a fő formai jellegzetességeknek. Legegyszerűbb dolgunk a szabályos mértani testeknek megfelelő formákkal van. A téglatest, gúla, henger vagy kúp alakú tárgyaknál legtöbbször a rálátásos (slant) nézőpont az ideális. Ezzel láthatóvá válik az elülső felületén kívül az oldala és a teteje is. Így információt kapunk a mélységéről.

Ha nem fontos a rálátás, akkor legjobb a tárgy magasságának középvonalából fényképezni. Ha ez a nézőpont túl alacsony, akkor optimális a középvonal feletti, 1/3-2/3 arányú gépmagasság. Különösen nagyméretű objektumoknál, például szobroknál szokás ezt a gépmagasságot alkalmazni.

A bonyolult alakú tárgyakat úgy kell elforgatni, hogy jól látszódjanak a forma jellegzetességei. Ha lukak, áttörések vannak a formán, akkor legjobb, ha ezeken, vagy legalábbis egy részükön átlátunk. Mindenképpen kerüljük a kontúrok bizonytalan fedéseit. Két forma kontúrja vagy határozottan váljon el egymástól, vagy legyen teljes fedésben. Ha egy részlet mögül valami egy kicsit kilóg, az bizonytalanná, nehezen értelmezhetővé teszi a kontúrt.